Fordítóiroda

A fordítás olyan folyamat, amelynek során különböző szövegeket egyik nyelvről a másik nyelvre ültetünk át. Ezek a szövegek általában hasonlítanak egymáshoz. Ha Ön ügyfél, azért, mert a saját tevékenységi körével kapcsolatos szövegeket fordíttat. Ha Ön fordítási szakember: vagy azért, mert ugyanannak az ügyfélnek fordított már több szöveget, vagy azért, mert hasonló témakörben (pl. Európai Unió) fordít több ügyfélnek. A fordítási környezet lényege, hogy ezeket a hasonlóságokat kihasználjuk.

Amikor a fordítási környezet szövegszerkesztőjében fordítunk, mondatonként ha­ladunk. Minden mondat lefordítása után beírhatjuk azt a fordítómemóriába.

A fordítómemóriában mondatpárokat tárolunk. Ha a szövegszerkesztőben olyan mondatot találunk, amelyhez hasonlót már fordítottunk, azaz amilyet eltárol­tunk a fordítómemóriában, az automatikusan megjelenik, a program pedig színekkel jelöli a különbséget a fordítandó mondat és a fordítómemóriából megjelenő mondat között.

Fordítómemóriát viszont nemcsak fordítás közben hozhatunk létre. A szövegpár­huzamosító modul segítségével beolvashatunk egy dokumentumot és annak fordítá­sát, és a program statisztikai eszközökkel megpróbálja megállapítani, melyik mondat minek a fordítása. Ez viszonylag jó pontossággal automatikusan meghatározható, de a modul felhasználói felületén lehetőségünk nyílik az automatikus párhuzamosítás hibáinak kijavítására. Az így meghatározott mondatpárok szintén bekerülnek a for­dítómemóriába, így ezeket is felhasználhatjuk. Tehát a lokalizációs környezet beveze­tése előtt elkészített fordítások is újrafelhasználhatók.

A fordítómemóriában fontos, hogy milyen hosszú egy mondat (avagy szegmens). Akkor, ha bizonyos kifejezések fordításából akarunk „szótárat” építeni, a terminoló­giakezelőt használjuk. A tárolt terminusok forrásnyelvi kifejezések célnyelvi megfele­lővel. A szövegszerkesztőben automatikusan megjelenik, ha valamit megadott mó­don kell fordítani.

A fordítástámogatás alapmoduljai mellett fontos a statisztika, amellyel becsülhe­tő a munkaráfordítás. A fordítási környezet lényege a termelékenység, az, hogy egységnyi fordítást kevesebb idő alatt tudjunk elvégezni, mint lokalizációs környezet nélkül. A statisztikai modul elemzi, hogy mennyi megtakarítást fog hozni a fordító­memória alkalmazása az adott dokumentumok fordítása esetén.

A fordítástámogató rendszerek termelékenységnövelő hatása jelentősen függ a szö­veg típusától. A megtakarítás erősen ismétlődő szövegek (például felhasználói útmu­tatók, műszaki leírások stb.) esetében akár 70-80% is lehet, közepesen ismétlődő szö­vegek, üzleti tervek, jelentések esetében ez átlagosan 20-30%, de az is előfordulhat például levelek esetében, hogy a fordítástámogató rendszer semmilyen megtakarítást nem jelent.

Általánosan elfogadott gyakorlat, hogy a fordítók megbízóik felé az ún. hasonló­sági mutatók figyelembevételével számláznak. A fordítómemóriában automatiku­san tárolódik minden eddig lefordított mondat és annak célnyelvi megfelelője. A program képes meghatározni, hogy a fordítandó szövegben vannak-e a már lefordí­tott mondatokhoz hasonló mondatok, és ha igen, mennyire hasonlítanak. Általáno­san elfogadott gyakorlat, hogy olyan esetekben, amikor a fordítómemóriában már szerepel a lefordított mondat, a fordító az adott mondatra jutó díjnak csak kis töre­dékét, általában 20-30%-át számlázza ki megrendelője felé. Minél kisebb a hasonlóság, a díjnak annál nagyobb részét számlázzák ki a fordítók.

Hogyan jelenik meg mindez a MemoQ-ban? 

A MemoQ integrált fordítástámogató környezet, tehát a fordításnál más alkalma­zás (pl. szövegszerkesztő) használatára nincs szükség. A MemoQ fordítási környezet legfőbb elemei a fordítómemória (translation memory), a szövegpárhuzamosító (aligner), a terminológiakezelő (term base), és természetesen a szövegszerkesztő.

A MemoQ statisztikai szövegelemző modulja már a fordítás előtt képes megmondani, mennyi lesz az adott szöveg esetében a költségcsökkentés, így a MemoQ megtérülése pontosan nyomon követhető.

A MemoQ statisztikai szövegelemző modulja rendelkezik egy igen fontos újítás­sal: a homogenitásvizsgálattal, amely nem csupán meglévő fordítómemóriá­hoz képes hasonlítani egy szöveget, hanem a szövegen belüli belső hasonlóságo­kat is felderíti. Ezáltal pontosabb képet lehet kapni, hogy mennyi tényleges mun­karáfordítást igényel a szöveg lefordítása, és az ebből eredő előnyöket a fordító és megbízója megoszthatja.