Éreztem én, hogy nem lesz minden zökkenőmentes a fordítókkal (sem)... Ugye azzal indítottunk, hogy megkerestük a szóba jöhető jelölteket, és tájékoztattuk őket a részletekről. Rábólintottak. A recognitázás lassúsága miatt először csak ketten kaptak munkát, a másik kettőnek még várnia kellett - ők közben elvállalták valami mást. Ezt még meg tudtam érteni, a helyükben én is a biztosra szavaznék a megígért helyett - mondjuk azért szólhattak volna, hogy hahó, mi újság, mikor kapom már a munkát, elvállalhatok közben mást? Amikor azonban a napokban lejárt a másik megbízás leadási határideje, és újra hívtam őket, hogy mikor és mennyi leütésnyi anyagot küldhetek, elkezdtek hímezni-hámozni, hogy ugye más megrendelők, az ember nem szívesen utasít vissza semmit, inkább nem kötnék le a teljes kapacitásukat nálunk. Na kösz szépen. Azután meg a másik kettőből az egyik is jelezte, hogy családi problémák miatt a mostani fájlt még leadja, de utána az idén már nem vállal semmit. Szóval munkába állítottam a két tartalékot is.
Ahogy M. kollégám találóan megjegyezte: a fordítóknak csak két baja szokott lenni - ha van munka, vagy ha nincs munka...
I knew that we were going to face some problems with the translators (as well)... As you might remember, we started by contacting the suitable candidates, informing them about the details. They all said yes. The slow rate of file recognition allowed us to send assignments to two of them, the other two had to wait some more - they took up another assignment in the meantime. That I could understand, if I was in their shoes, I would choose security over promises as well - although they could have called to ask what was the story, when they could expect the first files, whether they could take up something else in the meantime. But when this week the delivery date of those projects has passed by and I called them again to talk about deadlines and character amounts, they started to hem and haw around, like there are other customers as well, one does not feel like refusing anything, they would rather not have their full capacity booked with us. Well thank you very much. And then one of the other two said that he would deliver the file he is working on right now but due to family issues he will not take up any more assigments this year. So now the two standby translators are called in too.
As my colleague M. put it, very aptly: the translators only complain about two things. When we can give them assignments, and when we cannot.
