A múlt héten MFE workshop volt. Szeretem inkább szakestnek hívni, az valahogy mellőzi a multis mellékízt, és a valódi célját is jobban tükrözi - számomra.
Az irodák és a szabadúszók együttműködéséről volt szó. Nagyon alapos jogi összefoglalót kaptunk a szerződéses elemekből, abból, hogy mi ajánlott, mi kötelező, mire érdemes odafigyelni. Jelentem, minden kritériumot teljesítünk.
A szakestek programja általában késődélután indul, egy kis kávézós-dumálós beszélgetés után kezdődik a tényleges program, egy (vagy több) összefoglaló, majd a kötetlen, de moderált beszélgetés.
Most több vendégünk is volt, olyan tag-aspiránsok, akik egyébként szakmailag sokat hozzátettek ehhez az estéhez.
Az egyik legérdekesebb dolog - állandó téma, - hogy milyen hozzáadott értékkel gazdagítja a fordítást, mint szolgáltatást a fordítóiroda. Merthogy vannak körök, akik minket égre nézve-földre köpve csak fordíttató irodáknak neveznek, és mint profitéhes kizsákmányolókat tartanak számon.
Ezen az eleve kárhozatra ítélt szerepen már csak tovább ront, ha valaki fordítómemória használatát követeli meg, mert micsoda dolog, hogy az ő szellemi terméküket később felhasználva extraprofithoz jutunk.
Ezen a ponton ment is pár körkérdés. Az egyik legérdekesebb a levonásokat érintette. A kör - mivel a patkó csücskében ültünk - nálunk kezdődött, és mint kiderült, általában határozottabban kezeljük a fordítókat másoknál. Már épp kezdtem magam az MFE házisárkányáak érezni, mikor szerencsére árnyalódott kicsit a kép.
Egyszóval levonások: nem titok, hogy nálunk a munkadíj max. 50%-a vonható le szerződés szerint késésért vagy minőségi kifogásért. Ami azt jelenti, hogy ha leadja az anyagot, akkor a fele pénzt mindenképpen megkapja. Épp a hétvégén kérdezett meg egyébként egy fordítónk, hogy mit tegyen a nemfizető ügyfelével...
Meglő módon a többi irodánál a minőség kevesebbet vet a latba, mint a határidő. Többektől is hallottam olyat, hogy a minőség javítható, de a megcsúszott határidővel nincs mit tenni. Ez általában a nagyobb irodák válasza volt, ahol egy-két kolléga nyelvileg is ellenőrzi a visszaérkezett anyagot, tehát házon belüli lektor van.
A másik kérdés természetesen a memóriaépítésre vonatkozott. Mint kiderült, sokan használnak memóriát - gyakorlatilag mindenki. A csavart az adja, hogy ki hogyan adja ki az anyagot. A nálunk csontozásnak hívott művelet máshol filézés néven fut, és a 100%-os találatok, számok, nem fordítandó szegmensek zárolását/kivételét jelenti. Valamilyen formában mindenki műveli.
Az, hogy az ismétlődésre és a 100%-os találatra mennyit fizetünk viszont már egyéni ízlés kérdése. A 0 és a 30% között minden elhangzott.
Hogy ennek milyen etikai háttere van? Nos... támadható és védhető is - várjuk a kommenteket :)
