Múlt hét kedden Franellát felhívtam, hogy ellelkendezzek neki a frissen írott zárthelyimről. Válaszul rákérdezett, hogy van egy nagyobb megrendelés. Régi ügyfél, németre, szerződés, természetesen MemoQ-kal. Vállalom? Hát persze.
Első este elaludtam, második este megcsináltam a 38k leütésnek a 35%-át, mikor felsírt valamelyik gyerek. És igen, megint elaludtam. Úgyhogy hétfő hajnalban Franella nem túl kedvező hírekre ébredt. Ennyit az én trógerságomról.
Munka közben viszont élvezettel éreztem, ahogy a homloklebenyembe tolul a sok passzent kifejezés, hogy nem kell keresgélnem. Pedig már régen fordítottam ennyit, ilyet. Néha hiányzik, de annyi minden más van, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ezt a hátizsákot letettem egy időre.
Ami viszont meglepett, hogy hiába jön minden, hiába gépelek változatlanul olvasási sebességgel, lassan haladok. Régen megfeszült tempóban bírtam óránként 5-6 oldalt fordítani, kb. 10 órán keresztül. Utána persze kinyúltam, közben megittam másfél liter kávét és elszívtam ugyanannyi doboz cigit - de megvolt.
Most óránként 3-3,5 oldal jött ki, és agyilag úgy lefáradtam, hogy félóránként meg kellett állnom pihenni. Úgy látszik, nem csak a gyakorlat, hanem a gyakorlás is teszi a mestert.
