Ma egy pénzügyi tanácsadónál voltam. Vicces volt, leginkább a hányinger ült ki az arcomra, mikor elkezdődött a beetetés. Valójában azért mentem mert járulék- és adócsökkentési lehetőségekről beszéltek. Mivel Franello hamarosan nagyfiú lesz, egy teljesidős alkalmazott ismét a képbe kerülhet (jól sejtem, Franella? :)
A fickó egy kérdőívvel mérte fel, hogy milyen területeken jöhetek be nekik. Volt egy-két érdekes kérdés, volt, aminél kijelentettem, hogy erre most nem válaszolok. Nem tudott mit kezdeni vele, - gondolom - ezért egyszerűen elkezdett kekeckedni. Továbbpattintottam, és közöltem, hogy van még 25 percem, úgyhogy húzzunk bele.
Közben Nunura néha rátüncimüncizett, amitől a gyerek elröhögte magát, engem meg rázott a hideg. A beszélgetés harmadik percében egyébként Nana egyértelműen megcélozta a tápcsatornát, így bejelentettem, hogy elnézést, nekem közben úgy tűnik, szoptatni kell. Kis meghökkenés után vette a fiú az akadályt - bár szerintem ezek a becsalogató palimadárfogók még azt is elnéznék az első szerződésig, ha az asztalra tojok...
A "tevékenységi körünk blablabla" között szerepelt a pályázatírás is. Mondtam, hogy köszönöm, nem érdekel. Visszakérdezett, hogy miért nem. Mondtam, hogy gusztustalannak tartom. De hát mit? Őnáluk nincs zsebbe pénz. Hm... És elkezdte színezni a képet, hogy azok írják sikerdíjért náluk a pályázatokat, akik később elbírálják. Meglepődött, mikor ezt az eljárást erkölcstelennek és gerinctelennek neveztem.
Azt hiszem, a szeptemberi találkozóból nem lesz semmi.
