Régóta nem hallattunk magunkról. Pedig a fordítóiroda él és virul, szívet-zsebet melengető növekedési ütemet produkálva. Akkor mégis mi történt?
Én (franella) elmentem babázni, nemrég tértem vissza, részmunkaidőben (értsd: amikor alszik a gyerek). A Főnökasszony (21 hónap) családja is bővült, így az amúgy is tökélyre fejlesztett időmenedzsmentjébe most egy "kétgyerekes anya" változó is beépült (nem beszélve az egyéb magánéleti dolgokról). Helyettesem, M. szintén ifjú apa, kettőnk részmunkaideje ritán fedi egymást (ami jó, mert a távgépre egyszerre úgyis csak egy ember tud belépni, de erről majd részletesebben). Továbbá csatlakozott hozzánk Kisöcsi, szerkesztő minőségben (ami szintén jó, mert a recognitázás időigényes és hajtépő feladatának terhe most már az ő vállain nyugszik - egyelőre bírja).
Így vagyunk mi négyen a Csapat, szétszórva az ország különböző pontjain (na jó, ez így túlzás, csak én vagyok szétszórva, a többiek közelebb laknak egymáshoz - de csak fizikailag, időben a budapesti közlekedési viszonyok következtében ez nem mindig érvényesül). A munkamegosztás kezd körvonalazódni, szépen alakulunk. Reméljük, a blog is újra életre kel!
